A történet tovább bonyolódik...a Rotmüller házba egy új jövevény költözik! Georgban kezd egyre nagyobb utat törni magának a gondolat, hogy neki miért pont a Listing nevet kell viselnie?Lehet, hogy Friedrich elveszíti gyermekét és egy jó barátját?Olvasd el!
2.rész- Miért pont Listing??
Lassan haladt vissza kis városuk felé könnyeivel küszködve, már túl sok volt a rosszból…még Rosa elvesztését sem tudta igazán feldolgozni, de a tudat, hogy kisfiát is el akarják venni tőle sírásra késztette az immár 5. éve magányos apukát…
Visszaért a Schäfer villa elé és az autó dudáját megnyomva várt gyermekeire…
Apa!!- kiabált kislánya Adri
Kicsikém! -pattant ki az autóból
Képzeld el nekem ad Gusti egy kiscicát, ha megengeded!!!!Légyszi!Légyszi!Légyszi!
Jaj csillagom…, de nem én fogom megetetni!
Nem te, majd mindig én vigyázok rá!
Rendben…legyen! És mikor hozhatjuk el?
Holnap után, amikor Gustav meg Georg megy arra a tehetségkutatóra…
Jó…akkor elvisszük őket és utána hazvisszük azt a kiscicát!
Köszönöm! – majd a nyakába ugrott és átölelte édesapját
Hello Apa!- köszönt Georg is ajának
Kisfiam! Gyere ölelj meg minket! – és Georg szó nélkül csatlakozott a családi idillhez
Apa! – szólt ismét Adri
Mondjad életem!
Ugye mi örökre, így maradunk!
Persze szívem…persze –és mégjobban magához szorította gyermekeit
Gustav anyukája Ivett szakaította meg a családias hangulatot
Friedrich!
Szia!...Gyerekek!Üljetek be a kocsiba, mindjárt megyek én is!
Na??- nézett kérdően Ivett
Paul az öcsém elvállalta az ügyet, de keményen az orrom alá dörgölte, hogy csakis a fiam miatt teszi…
Nem baj Fried!- simogatta meg a férfi vállát – Már az is haladás, hogy sikerült beszélned vele.
Na majd még este felhívlak! – intett Ivett felé és már szállt is be az autóba
Amint beszállt az autóba nem a megszokottan elől ülő Adrit, hanem a kis Georgot találta az anyósülésen...hátra pillantott és kislánya halk zokogását vélte felfedezni a hátsó ülésről. Egyből Georgra nézett, aki tudta itt az ideje kicsit meghúznia magát.
Mit csináltál vele fiam?
Mielőtt még válaszra nyitotta volna száját a kislány megszólalt.
Azt mondta megnyúzza a maskámat és levágja a farkát…- és zokogott tovább
Georgi! Hogy lehet még egyáltalán ilyenre is gondolni??
Nem gondoltam komolyan, csak elegem van már ebből a nyivákoló méregzsákból, bárcsak ne lenne a testvérem!
Gerog! Kérlek szépen fejezd be, vagy ugrott a hétvége!
Eztuán a fiú elhallgatott, de legszívesebben ordított volna, az okát maga sem tudta, de érezte, hogy valami nincs rendben…
Mikor hazaértek Fried fürdeni küldte Georgot, majd a szobájába, azzal az indokkal, hogy beszélgetni szeretne, miután elaltatta Adrit.
És a tündér elindult hetedhéthatáron át, amíg csak a szárnyacskái el nem fáradtak, majd megpihent egy levélkén és…
Apa! Georg miért nem szeret engem? – kérdezte a még mindig piros szemű kislány
Nem mondj ilyet kicsikém, nagyon szeret téged!
Akkor miért bántott ma az autóban?
Tudod a bátyád egyre nagyobb és nagyon szeret téged, de nem igazán tudja mostanság kimutatni…majd holnap játszotok egy jót a játszótéren rendben?
Jó…-(ásítás)-szeretlek Apa!
Én is szeretlek kicsikém!
Mondd meg Georginak, hogy őt is szeretem!
Megmondom neki.- majd puszit nyomott a homlokára, lekapcsolta a villanyt és becsukta az ajtót a szobában.
Egy ajtóval odébb megált, ránézetta fa felületre, amin a Georg név díszelgett…ő adta neki ezt a nevet, 9. éve…
Kopogott…
Igen!
Bejöhetek?
Gyere!
Belépett az ajtón, Georg épp az ágyán feküdt és a plafont nézte.Fried oda feküdt mellé és elkezdte az igazi apa-fia beszélgetést:
Miért viselkedtél ma így a húgoddal kisfiam?
Mert…
Mi az, hogy mert? Ez nem válasz kicsikém…
Na jó…elmondom, de ígérd meg, hog nem leszel mérges!
Ez attól függ mit akarsz mondani!
Jó, de ígérd meg!
Jaj…megígérem csak mondjad!
Szóval…Gustav ma…azt mondta, hogy anyukája azt mondta neki…, hogy én nem vagyok a te fiad…
Kicsikém már, hogy ne lennél az én fiam?
De apa! Nem is ugyanaz a nevem, mint neked és Adrinak meg ugyanaz, mint a tiéd!!
Szóval ezért haragszol rá, mert ugyanaz a neve, mint nekem??
Igen…- és elfordult a másik irányba, hogy véletlen se kelljen apja szemébe néznie
Kisfiam…-fordította maga felé- engem nem érdekel, hogy hívank és az sem érdekel k iaz igazi apukád, tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek téged és a húgodat és ez soha nem is lesz másként!
Köszönöm Apa! – és megölelte Georgi apját, akiről bár már értette, hogy nem a vérszerinti, mégis úgy szereti őt, mintha az lenne…
AJÁNLOM AZ OLDALT
